1918. július 4-én az Osztrák-Magyar Monarchia katonai futárgépei a világon az elsők között szállítottak repülőgéppel légipostát Budapest és Bécs között. A küldemények egy részére már légipostabélyegeket ragasztottak, melyek megmaradt példányait ma világszerte nagy becsben tartják a gyűjtők.

Az 1920-ban létrejött MAEFORT, a Magyar Légiforgalmi Rt. az első világháborúból megmaradt hadigépekkel, katonai személyzettel végzett Magyarországon rendszeres posta- és áruszállítást, s 1921 végén alkalmanként már utasokat is szállított.

1922-ben két légiforgalmi vállalkozás alakult meg Magyarországon, amelyek a következő évben kezdték meg működésüket. Az Aeroexpress Rt. ötszemélyes, Junkers F-13-as gépeivel rendszeres légijáratokat közlekedtetett Budapest és Bécs között. Az úszótalpakkal felszerelt gépek a Duna vizét használták repülőtérnek. A cég 1926-ban gyakorlatilag beszüntette tevékenységét. A másik, újonnan alakult légitársaság már életképesebbnek bizonyult. A Magyar Légiforgalmi Rt. ötszemélyes, Fokker F-III-as gépeivel ugyancsak a Budapest-Bécs útvonalon kezdte meg a menetrend szerinti utas-, áru- és postaszállítást.

1928-ban az ML Rt. gépei már mintegy 850 ezer kilométer távolságot repültek, s csaknem 10 ezer utast, illetve 1 millió kilogramm hasznos terhet szállítottak. Ebben az évben szervezték újjá a társaságot, mely Malert néven folytatta az előd tevékenységét.

A harmincas években a Malert megkezdte és fokozatosan kiterjesztette belföldi járatait, a külföldi államokkal kötött légügyi egyezmények pedig lehetővé tették, hogy Ju-52-es és SM-75-ös gépei közelebb hozzák Budapesthez Európa nagyvárosait.

A Malert működésének a második világháború vetett véget. Légiflottáját és alkalmazottait hadi szolgálatba állították, ami azt eredményezte, hogy 1944 végére teljesen megsemmisült a társaság gépállománya, magyarországi repülőterei pedig romokban hevertek. A háború után tehát szinte a semmiből kellett újjászervezni a magyar légi közlekedést.