A személyzet az alábbit írta be a fedélzeti hibakönyvbe:
"Légy a kabinban."
A szerelő pedig nyugtázta: Jó, ott leszek!

A légiutas-kísérők időnként komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a repülés előtti "repbiztonsági monológjukat", amit mindenki baromian un, egy kicsit szórakoztatóbbá tegyék.
A következők valóban elhangzottak a fedélzeten:
"A szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk el, viszont a repülőgép elhagyása csak négyféle módon lehetséges és engedélyezett."

"Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó részleg ezen a gépen; akinek muszáj rágyújtania, keresse meg a személyzet egy tagját, és mi majd szépen kikísérjük a repülőgép szárnyára."

"A mosdókban tilos a dohányzás. Akit rajtacsípünk, hogy dohányzik a mosdóban, annak azonnal el kell hagynia a gépet."

"Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük fölötti rekeszekből oxigénmaszkok ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják meg, és helyezzék a maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak, előbb saját maszkjukat rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak, döntsék el, melyiket szeretik jobban."

"Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, tehát vízre történő kényszerleszállás esetén vegyék őket magukhoz a jókívánságainkkal együtt."

Leszálláskor:
"Mielőtt elhagyják a gépet, kérjük, vegyék magukhoz minden holmijukat. Amit itt hagynak, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között. Kérjük, hogy gyereket, feleséget, anyóst ne felejtsenek itt!"

A pilóta közleményei:
"Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas-kísérőink.... Sajnos azonban ezen a járaton egy sincs itt közülük."

"Kedves utasaink, most értük el az utazómagasságot, úgyhogy mindjárt kikapcsolom az "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova akarnak, de kérem, maradjanak a gép belsejében, amíg le nem szálltunk... Odakint egy kicsit hideg van    -50 fok -, meg aztán, ha a szárnyon járkálnak, az negatívan befolyásolja a repülési pályát."

A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz. A légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell állnia, és mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: "köszönjük, hogy társaságunkkal repült".
Egy ilyen leszállás után - mesélte - kicsit kínos volt az utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem ússza meg kommentár nélkül.
Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis, öreg hölgyet bottal a kezében.
- Fiam, kérdezhetnék valamit? - így a néni.
- Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem megkönnyebbülten.
- Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek minket?

- Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul. Ha óhajtják, kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben.
Az utasok kiszálltak, csak Ray Charles maradt a fedélzeten. A kapitány tőle is megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet.
- Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné egy rövid sétára - felelte ő.
A kapitány udvariasan kivezette a kutyát. Azt mondják, órákba tellett, mire az utasokat sikerült rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután látták, hogy a kapitány napszemüvegben, egy vakvezető kutyával közlekedik...

 A Malév repülőgépe késve indul. A stewardess mentegetőzik a hangosbeszélőn:
- Tisztelt utasaink! Szíves elnézésüket kérjük a hosszú késésért, de a pilótának valami nem tetszett a motor hangjában. A problémát megoldottuk, a cserepilóta kellemes utazást kíván mindenkinek!