Az úgy volt, hogy kellett egy típus a kiöregedő Tu–134-esek helyett. De mi legyen az? – vetődött fel a kérdés. Egy olyan repülőgép, amely mintegy hetven utas befogadására alkalmas, és már a nyugati technológiát képviseli. Akkoriban ezen a piacon a Fokker által gyártott egyik típus bizonyult a legjobbnak. Méghozzá a család kisebbik tagja, a Fokker 70-es változat. Ez akkor már egy ideje repült, és igen jók voltak vele a tapasztalatok. Meg is született a döntés: ez kell a Malévnek. 1995. december 21-én pedig meg is érkezett a HA–LMA Ferihegyre.

A tízéves évfordulóról januárban emlékeztek meg a fokkeresek. Leposa Attila típusfőpilótát az elmúlt tíz év tapasztalatairól, emlékeiről kérdeztük.

– A pilóták szeretik a Fokker 70-est?

– Nagyon is – kezdi a beszélgetést Leposa Attila főpilóta. – Ez a gép egy repülő csoda. Jó választásnak tűnt akkoriban ez a Malév részéről, és úgy gondolom, hogy még ma is az. A Malév hálózatán belül a járatok jelentős részénél hetvenfős utaslétszám alatt repülnek a gépek, s erre ez a típus kiválóan megfelel. Jóval olcsóbb az üzemeltetése, mint a B 737-eseké, hiszen kisebbek az átrepülési, leszállási illetékek, hogy a kerozinfogyasztásról ne is beszéljek. Ma már ez is nagyon fontos szempont. A közelmúltban készítettünk egy felmérést a vállalatvezetés részére, amelyből kiderült, hogy ha azokat a járatokat, amelyeket a Fokker 70-es repül, B 737-essel teljesítették volna, az éves viszonylatban jóval többe került volna a vállalatnak. Azt hiszem, ez önmagáért beszél, és igazolja a típus fontosságát a Malév életében.

– Pilótaszempontból miért kedvelt ez a típus?

– Számos olyan tulajdonsága van a Fokkernek, amelyekért nagyon lehet szeretni. Könnyen vezethető, nagyon jóindulatú, halk és kényelmes repülőgép. Az utasok is nagyon szeretik, elsősorban a kényelmes ülések miatt. Akár 1500 méteres pályáról is tudunk üzemelni, a leszálláshoz pedig nem kell több, mint 150 méteres látástávolság. A pilótafülkét, amelyet a kilencvenes években terveztek, úgy találták ki, hogy az minden tekintetben a hajózók kényelmét szolgálja.

– Ez pontosan mit jelent?

– A Fokker 70-es kabinjában hagyományos műszer mindössze három-négy található. Ha minden rendszer elszáll, ezekkel akkor is biztonságosan tovább lehet repülni. A kormányok mechanikusan is működtethetőek, így akkor is vezethető a gép, ha nincs elektromosság és hidraulika a fedélzeten. Ugyanakkor normál esetben a repüléshez szükséges adatok és információk a hat nagy monitoron jelennek meg. Mi több, egy esetleges vészhelyzetben a fedélzeti számítógép azt is kiírja, hogy milyen eljárást kell követnünk az adott esetben. Ez nagymértékben megkönnyíti a munkánkat, és javítja a repülésbiztonságot. A Fokker 70-es tervezésénél az úgynevezett „dark cockpit” elvet alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy ha minden rendben működik, akkor csak azok a műszerek, berendezések világítanak, amelyekre szükség van. Meghibásodás esetén viszont az a kapcsoló is láthatóvá válik, amelyet a hiba elhárításának érdekében működtetni kell. Ez jól átláthatóvá teszi az egész pilótakabint, és jelentős mértékben megkönnyíti a munkánkat. Nem véletlen, hogy a szívünk csücske ez a repülőgép.

A közelmúltban járt nálunk egy British Airways-pilóta auditálni. Itt repült először ezzel a típussal. A látottak után azt mondta, hogy lenyűgözte az a fajta egyszerűség, kezelhetőség és átláthatóság, amely ezt a típust jellemzi. Ugyanakkor azt a tényt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy meglévő gépparkunk összességében 15 és fél évet töltött a levegőben az elmúlt tíz év során, s ez idő alatt mindössze egy alkalommal fordult elő műszaki probléma miatti hajtómű-leállítás a levegőben! Ez is jól bizonyítja, mennyire jó repülőgép a Fokker 70-es, és hogy milyen megbízhatóak a Rolls-Royce Tay hajtóművek.

...