Az önálló brit és francia repülőgépgyártás piaci sikertelensége és a feltörekvő, újjáépülő német repülőipar az 1960-as évektől kezdve egyre kevésbé tudott ellenállni a lassan egyeduralkodóvá váló nagy amerikai konzorciumoknak. Az Airbus Industrie a jelentősebb európai repülőgépgyárak, a Hawker Siddeley, az Aerospatiale, a Deutsche Airbus, a Fokker VFW és a CASA összefogásával, konzorciumaként kezdte meg működését. Az első típust 1967-ben jelentették be, ez volt a mára már legendássá vált Airbus A300. A remény, hogy csökkenteni tudják a Boeing és a McDonell Douglas cégek óriási piaci részesedését, újabb fejlesztésekre sarkallta az európai céget. Az 1970-es években merült fel – a Boeing B727-es és B737-es gépcsaládjainak sikerén felbuzdulva –, hogy egy keskeny géptörzsű, két hajtóműves típuscsaládot hozzanak létre a kontinenseken belüli légi személyszállítási feladatok ellátására.

Az A320 gépcsalád tagjai a levegőben

A koncepció

A cél az volt, hogy a légitársaságok számára egy olcsó, alacsony üzemeltetési költségű, széleskörűen átalakítható belső terű gépet tudjanak ajánlani. A felmerülő igényeknek megfelelően eltérő törzshosszúságú altípusokat terveztek, melyek kabinelrendezése (osztályok kialakítása, székezés) tetszés szerint változtatható. A repülőgép irányításában először alkalmazták a teljes fly-by-wire (elektronikus kormányvezérlés) rendszert, melynek lényege, hogy a pilóták által kiadott kormánymozdulatokat nem huzalok és himbák (mechanikus rendszer) továbbítják a szárnyakra és a vezérsíkokra, hanem elektronikus jelek útján számítógépek és elektromotorok végzik el azt. Ez a megoldás azóta is sok szakmai vitát kavar, a Boeing ugyanis kitartott a hibrid (elektronikus és mechanikus) rendszer alkalmazása mellett, a tény viszont az, hogy a harci gépeknél is bevált fly-by-wire szisztéma gyorsabb, megfelelő többszörözöttség mellett pedig kellően biztonságos is, így napjainkra széleskörűen elterjedtté vált. A pilótafülkében a régi, hagyományos analóg műszerek helyét átvették a nagyméretű színes, többfunkciós kijelzők (kezdetben katódsugárcsöves, majd korszerű LCD), és bevezették az ECAM (Electronic Centralized Aircraft Monitoring) rendszert is, melynek fő feladata, hogy folyamatosan gyűjtse az adatokat a repülőgép létfontosságú rendszereiről (hajtóművek, elektronikus, hidraulikus és pneumatikus rendszerek), értékelje és továbbítsa azokat a pilótáknak, felhívva a figyelmüket, ha valamelyikkel gond van. A hajtóműveket két gyártó szállítja, a CFM International a CFM56-ost, míg az International Aero Engines a V2500-ast, így a megrendelő kiválaszthatja a számára legmegfelelőbb konfigurációt. A nagyfokú automatizáltság és a korszerű rendszerek segítségével a navigátor és a fedélzeti mérnök elhagyásával két főre – pilóta és másodpilóta – mérsékelték a gép irányításához szükséges létszámot, ez további jelentős megtakarítást eredményez az üzemeltetőknek. 

Típusváltozatok

Hosszas tervezési folyamat után a szűzfelszállását 1987. február 22-én végezte el az A320-as első prototípusa. Az első megrendelő az Air France lett, mely 1988 márciusától alkalmazza menetrendszerű forgalomban a típust. Az azóta eltelt két évtizedben az A320-as gépcsaládon belül négy fő altípus alakult ki, továbbá vannak egyedi igények alapján kifejlesztett, kis példányszámú változatok is. Közös bennük, hogy a pilótafülke elrendezése azonos, és a szárnyfesztávolság is egységesen 34,1 méter, valamint rendelkeznek az ETOPS (Extended-range Twin-engine Operational Performance Standards) engedéllyel, ami a két hajtóműves gépeknek az óceánátrepüléshez szükséges. Az A321-est 1989-ben, az A319-est 1993-ban, míg az A318-ast 1999-ben mutatta be a gyártó. A gépeket méretük alapján a legrövidebb törzshosszúságúval kezdve mutatjuk be.

A család legkisebb tagja az A318-as, mely a 100 üléses kategóriában kínál megoldást a légitársaságoknak. Az alapelrendezésben 99 turista- és 8 első osztályú helyet kínáló altípus törzshossza 31,44 méter. Ennél a változatnál számos olyan megoldást alkalmaztak, melyeket a nagyobb gépekbe is átültettek, például az utastérben a LED-es világítást. Az A318-asokból eddig 92 darabot rendeltek meg.

Repülő iroda és szalon. Az Airbus 2005 novemberében mutatta be az A318 Elite típust, mely 14 vagy 18 személynek biztosít luxuskörülményeket

A következő a sorban az A319-es, mely leszállás nélkül akár 6800 km megtételére is képes, így a transzatlanti járatokon is alkalmazható. A belső tér széleskörűen variálható, így 124-től akár 156 utasig bővíthető az ülések száma, ez utóbbi, kevésbé kényelmes konfigurációt főleg a fapados légitársaságok alkalmazzák. A 33,84 méter törzshosszú A319-es az A320-assal együtt a gépcsalád legnépszerűbb tagja, az eddig megrendelt 1530 darabból 939-et szállítottak le.

Felértékelődő ázsiai piac. A319-es a China Eastern légitársaság színeiben

A névadó verzió az A320-as, mely a sikerszéria legelső tagja volt. A második leghosszabb változat a maga 37,57 méteres hosszával. Alapkonfigurációban 138 turista- és 12 első osztályú hellyel rendelkezik, de természetesen ennek a belső elrendezése is változtatható. Példátlan sikerességét mutatja, hogy 2747 darabot rendeltek meg napjainkig, így ez a típus az egész európai repülőgépgyártás legnagyobb darabszámú utasszállítója. A Boeing B737-800-as ellenfelének számító A320-as két további altípusra bontható, az A320-100 és A320-200 szériára. A típus 5700 km megtételére alkalmas 150 utassal a fedélzetén.

A hazánkban bejegyzett, budapesti székhelyű Wizzair fapados légitársaság is A320-asokat használ. A 2007 és 2010 között végrehajtandó flottabővítéshez is az Airbus cég termékeit választották

A leghosszabb változat az A321-es nevet viseli. A légitársaságok számára ez a verzió kínálja a leginkább költséghatékony megoldást, ugyanis a 44,51 méter törzshosszúságú gépben gyári elrendezésben 185 utas számára alakítottak ki helyet (169 turista- és 16 első osztályú), azonban egyosztályos kivitelben 199 üléssel is rendelhető. A gép akár 5600 km megtételére is alkalmas. Az 1989-ben bemutatott típusból eddig összesen 649 darabra kapott megrendelést az Airbus konzorcium.

Van, amikor a méret számít. Egy A321-es az Alitalia gépei közül

Műszaki és üzleti siker

Az Airbus cég az A320-as család tagjaira eddig összesen 5018 darab megrendelést vett fel, ebből 2007. február 25-ig már több mint 3000 darabot leszállítottak a különböző légitársaságoknak. A típusból jelenleg havi 30 darabot gyártanak, azonban ezt az értéket előbb 32-re, majd pedig 2008 végéig 36 darabra kívánják feltornászni. Az A320-as családba tartozó gépekből eddig több mint 200 légitársaság rendelt, főleg a fapados és a regionális cégek térhódításának köszönhetően gyorsult fel az elterjedése. A Boeing és az Airbus folyamatosan konkurál a megrendelt és az eladott gépek számának versenyében, melyben az európai gyártó főleg az A320-asok révén tud eredményeket felmutatni.

Műszaki adatok
Funkció	Utasszállító repülőgép
Gyártó	Airbus
Személyzet	2 pilóta, 3 utaskisérő
Első felszállás	1987. február 22.
Méretek
Hossz	37,57 m
Fesztáv	34,09 m
Magasság	11,76 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg	40 529 kg
Tömeg tüzelőanyaggal feltöltve	64 500 kg
Maximális felszállótömeg	77 000 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db CFMI CFM-56 vagy IAE V-2500 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	CFM-56:2* 120 kN
Repülési jellemzők
Maximális sebesség	903 km/h
Hatótávolság	Teljes terheléssel: 2300 km 172 utassal: 3700 km
Legnagyobb repülési magasság	12 130 m
Szárny felületi terhelése	526 kg/m²
Tolóerő-tömeg arány	0,38