Azt szinte mindenki tudja, hogy a nemzetközi légiközlekedés nyelve az angol. Akinek arra is nyílott már lehetősége, hogy egyszer látogatást tegyen a pilótakabinban, azt is megtapasztalhatta, hogy a pilóták - miközben egymással anyanyelvükön beszélnek - , a repüléssel kapcsolatos feladatokat angolul egyeztetik egymással. A miértre Háy György Boeing 737-es kapitánytól kaptunk választ.
A légiközlekedés veszélyes üzem, ezért rendkívül fontos a félreértések kizárása. Ezért lett világszerte a repülés közös nyelve az angol és ebből ered, hogy az úgynevezett repülési eljárásokkal kapcsolatos kommunikáció rendkívül kötött. Ilyenkor a nemzetközileg elfogadott nyelvezet használata kötelező. Az egységes kiképzési háttérnek köszönhetően, így két olyan pilóta is képes az együttműködésre, aki korábban sohasem látta a másikat.
Az átlag utazó számára a legismertebb kifejezés talán a "check list". Mit takar ez?
A repülés során többféle ellenőrző lista, vagyis check list felolvasására kerül sor. Ez a legkötöttebb formában zajlik: az egyik pilóta angolul olvassa a szöveget, a másik, miután ellenőrizte a feladat elvégzését, az előírt szavakkal, angolul jelez vissza. A chek list-ek felolvasása kulcsfontosságú, hiszen ezzel lehet kizárni azt, hogy valamilyen feladat - mondjuk a futómű kiengedése - feledésbe merüljön.
A külső környezettel miként kommunikálnak a pilóták?
A rádiózás alapja az angolra épülő, úgynevezett fónianyelv. Ez a félreértések elkerülése érdekében némileg eltér a hétköznapi beszédtől, ahol egy kifejezésnek, egy szónak többféle értelme lehet. A maximális biztonság érdekében, a repülés során ezért bizonyos szavakat csak szűkített értelemben szabad használni. Ilyen például a "felszállás" a "take off " kifejezés, ami egy korábbi szomorú tapasztalatból okulva ma már mindenütt csak és kizárólag a felszállás engedélyezését jelenti. A számok esetében is vannak eltérések: mivel például a five és a nine (az öt és a kilenc) hangzása könnyen összetéveszthető, a nine helyett a pilótanyelvben a "nájne" az elfogadott.
A repüléssel foglalkozó filmekből úgy tűnik, hogy még a kifutópályák elnevezése sem hétköznapi.
A kifutópályákat általában úgy különböztetik meg, hogy az irányukat kerekítik kerek tízesre. Tehát mondjuk Ferihegyen az egyik pálya 310 fokot ír le, ezért 31-es pályának hívjuk. Ha több párhuzamos pálya található, akkor az egyik a bal, a másik a jobb (left és right), a középső a center. A betűzés is kizárja a tévedést. Például a gurulóutak esetében ezért mondjuk a "B" jelűre a "Bravo"-t, a "C"-re a "Charlie"-t. Persze az emberi kontaktusra, az érzelmek kifejezésére is van némi lehetőség. Számomra a legszebb pillanat az, amikor egy távoli, idegen légtérbe érve az adott ország nyelvén köszöntöm a légiirányítót, aki viszonzásul tört magyarsággal köszön vissza nekünk.
A rádiózásban használatos betűzés:
A-Alfa, B-Bravo, C-Charlie, D-Delta, E-Echo, F-Foxtrot, G-Golf, H-Hotel, I-India, J-Juliett, K-Kilo, L-Lima, M-Mike, N-November, O-Oscar, P-Papa, Q-Quebec, R-Romeo, S-Sierra, T-Tango, U-Uniform, V-Victor, W-Whiskey, X-X-ray, Y-Yankee, Z-Zulu